Vilém Flusser: Fényképezés, minden dolgok anyja 1991

A háború, a kereskedelem, és a kalózkodás szétválaszthatatlan hármasságot alkotnak. Ha Goethe ismerte volna a fényképezést, nyilván máshogyan vélekedett volna, de valójában, a fényképezés elválaszthatatlanul egybeforrt a háborúval, és ez nem csak azért van így mert felnottségét eloször a múlt század végi háborúk során bizonyította, hanem azért is, elsosorban, mert lényegi funkcióját tekintve, a háborúhoz hasonlóan megtöri a történelem folyamát. Ez az esszém éppen ezért nem a háborús fotókról szól, hanem a buntettrol („crimen”) amit a háborúk és a fotók elkövetnek a történelemben.
A „buntett” („crimen”) szó jelentése magába foglalja a törés gesztusát, amely szándéka szerint utat nyit. Eredetileg ez egy semleges szó, negatív képzettársításoktól mentes: ha valami rossz ellenében cselekszem, ha abba betörök, azt megtöröm, buntettet („crimen”) követek el a rosszban, amely valami jót idéz elo. Ez megnyilvánul a „crimen” görög megfelelojében t.i. ( „crítica”). A kritikus az a személy aki kritizál, buntettet („crimen”) követ el a kritika tárgyán, és ezt a gesztust abszurd lenne negatívként értelmezni. Ez tehát a jelentése az aforizmának „ a háború és a fényképezés buntetteket („crimen”) követnek el a történelemben”. Mindketto megszakítja a történelem folyását, megállítják azt és teret nyitnak az anti-történelemnek. Mind a háború mind a fényképezés számára az események pusztán kifogást jelentenek ahhoz, hogy megkíséreljék megtörni a történelem folyását azzal a céllal, hogy felfedjék a mögöttest ami nem történik, de ott van. A háború minden eljövendonek a megsemmisítoje, és mint ilyen, minden dolgok apja, minden esetben mikor a dolgok nem eljövendok, hanem ott és úgy létezok. A fényképezés ugyanezt teszi inverz módon. Átszeli a történelmet a reprezentáció irányában, a folyamaton keresztül a kép felé, megjelenítve azt, ami nem áramlik hanem körbe forog helyben maradva mint egy pörgettyu. Ha a „dolgok” mindazt jelenti ami létezik és ezért megértett, ha a „dolgok” tárgyakat jelöl, a fényképezés az áramlás és a történés végét jelenti: a fényképezés minden dolgok anyja.
Amennyiben a háborút a dolgok apjának tekintjük, ez a mondat Heraklitoszra utal. O, aki számára minden áramlik, a háborút mint anti-logikus tendenciát szemléli, amely megakadályoz minden eljövendot és megteremti ezt az képtelenséget, amit „dolgoknak” nevezünk. Ha viszont az eljövendot nem Héraklitosz hanem Parménidész szerint értelmezzük, a Heraklitoszra vonatkozó mondatot értelmezhetjük úgy, mint a fényképezés leírását. Tehát mondhatjuk, hogy –pace Heraklitosz- a fényképezés megtöri az eljövendo képtelenségét, mindazt az esztelenséget amit történelemnek hívnak, és megállítja a megállíthatót, hogy újra észlelhetové, megérthetové és esetleg visszafordíthatóvá tegye.

A tétel, hogy a háború a politika más eszközökkel való folytatása (rosszindulatú) és tévedéshez vezet. A háborúban a politika játéktere tömve van fegyverekkel és fegyverviselokkel és nem létezik más mint ölni és megöletni. Mindezzel együtt igaz, hogy a háborúban a történelem megszunik lélegezni. A háborúban az ido megáll. Ennek ellentmond az a tény, hogy háború idején felgyorsul a technikai fejlodés. De ha jobban megnézzük, nincs szó fejlodésrol, sokkal inkább geometrikusan gyorsuló szabadesésrol az idok mélységeibe. A háború minden dolgok atyja, mert megállítja az idot és a történések a hallgatásba zuhannak hogy ott „dolgokká” változzanak át.
Éppen ezért hiba lenne a fényképezés történetérol beszélni, mintha a történelem folytatásáról lenne szó más eszközökkel. A fényképezogép egy eszköz események megörökítésére, jobban mondva kiszakítására a történelem folyamából. Az eseményeket szinterekké kódolja át és beemeli azokat a mozdulatlan csendbe (angolul a fotót lehet „still”-nek nevezni). Lehet a felvételeket a történelem tanuinak tekinteni; és még így is, egy olyan történelemrol szólnak amelyet megöltek és felfüggesztettek. Nem felmagasztalni akarják a történelmet, hanem eltemetni. (I came to bury Ceasar, not to praise him). A fénykép olyan mint a háború: mindkettoben megáll az ido. A fényképen a nap áll mint Josafát völgye felett.
3500 éve, mikor képek vonalakká, sorokká váltak (az írás feltalálása, a ford.) hogy megteremtsék a történelmet, a dolgok eltüntek. A folyamatok maradtak: a dolgok nyomai a történelmi ködben, mint a vizrészecskék nyomai a Wilson féle ködkamrában. Ezen háromezer ötszáz év során voltak akik sajnálkoztak a dolgok halála miatt. Nietsche mondta, hogy csillagos éjszakákon a Földközi Tenger hullámai felett hallani lehet ennek a siránkozásnak a hangjait. („Ay de nosotros, murió el gran Pan”). Háborúk törtek ki, hogy visszapereljék az elvesztett tárgyilagosságot hullahegyek segítségével. A dolgok utolsó mementója Auschwitz hamvai. És itt van, 150 éve az újabb töréspont a történelemben. A fotók betörnek a történelembe, behabzsolják, magukba szívják és mozdulatlanná teszik azt a képek felületein mint örvények vagy pörgettyuk forgás közben. A történelem megtalálta az értelmét: felvétellé akar válni. Mikor ez megtörténik, megáll, és tárgyilagossá válik. Ez a tárgyilagosság nem a hullahegyek tárgyilagossága, hanem az álmoké. Minden dolgok atyja a háború: a történelmet holttestekké változtatja és a dolgokat, amelyeknek apja, események holttestjeivé. A fényképezés minden dolgok anyja: a történelmet álmokká változtatja és a dolgokat, amelyeknek anyja, a történések formáivá vagy ideáivá változtatja. Mind a háború mind a fényképezés szerepel Heraklitosz töredékeiben. Reméljük, hogy a jövoben a fényképezés helyettesíteni fogja a háborút, ahogy ez néha már megtörténik a vadászatok során, amikor nem fegyverekkel lonek, hanem teleobjektivekkel. Reméljük, hogy az jövoben a fényképezés ( és az ot követo technikai képek ) fogja betölteni azt a folyamatokat megtöro szerepet amit eddig a háború töltött be a társadalomban. A virtuális terek alig megkezdodött korát szem elott tartva, reméljük, hogy a dolgok a jövoben nem a háborúban fognak gyökerezni, hanem a fényképezésben. Így zárom ezt a váratlanul fohásszá átváltozott esszét.

Lektorálatlan fordítás.
Forrás: Vilém Flusser: Una filosofía de la fotografía. (Editorial Síntesis, S.A.)
Fordította: Nagy Péter Sándor