Vilém Flusser: Fényképezés,
minden dolgok anyja 1991
A háború, a kereskedelem, és a kalózkodás
szétválaszthatatlan hármasságot alkotnak.
Ha Goethe ismerte volna a fényképezést, nyilván
máshogyan vélekedett volna, de valójában,
a fényképezés elválaszthatatlanul egybeforrt
a háborúval, és ez nem csak azért van így
mert felnottségét eloször a múlt század
végi háborúk során bizonyította, hanem
azért is, elsosorban, mert lényegi funkcióját
tekintve, a háborúhoz hasonlóan megtöri a történelem
folyamát. Ez az esszém éppen ezért nem a háborús
fotókról szól, hanem a buntettrol („crimen”)
amit a háborúk és a fotók elkövetnek
a történelemben.
A „buntett” („crimen”) szó jelentése
magába foglalja a törés gesztusát, amely szándéka
szerint utat nyit. Eredetileg ez egy semleges szó, negatív
képzettársításoktól mentes: ha valami
rossz ellenében cselekszem, ha abba betörök, azt megtöröm,
buntettet („crimen”) követek el a rosszban, amely valami
jót idéz elo. Ez megnyilvánul a „crimen”
görög megfelelojében t.i. ( „crítica”).
A kritikus az a személy aki kritizál, buntettet („crimen”)
követ el a kritika tárgyán, és ezt a gesztust
abszurd lenne negatívként értelmezni. Ez tehát
a jelentése az aforizmának „ a háború
és a fényképezés buntetteket („crimen”)
követnek el a történelemben”. Mindketto megszakítja
a történelem folyását, megállítják
azt és teret nyitnak az anti-történelemnek. Mind a
háború mind a fényképezés számára
az események pusztán kifogást jelentenek ahhoz, hogy
megkíséreljék megtörni a történelem
folyását azzal a céllal, hogy felfedjék a
mögöttest ami nem történik, de ott van. A háború
minden eljövendonek a megsemmisítoje, és mint ilyen,
minden dolgok apja, minden esetben mikor a dolgok nem eljövendok,
hanem ott és úgy létezok. A fényképezés
ugyanezt teszi inverz módon. Átszeli a történelmet
a reprezentáció irányában, a folyamaton keresztül
a kép felé, megjelenítve azt, ami nem áramlik
hanem körbe forog helyben maradva mint egy pörgettyu. Ha a „dolgok”
mindazt jelenti ami létezik és ezért megértett,
ha a „dolgok” tárgyakat jelöl, a fényképezés
az áramlás és a történés végét
jelenti: a fényképezés minden dolgok anyja.
Amennyiben a háborút a dolgok apjának tekintjük,
ez a mondat Heraklitoszra utal. O, aki számára minden áramlik,
a háborút mint anti-logikus tendenciát szemléli,
amely megakadályoz minden eljövendot és megteremti
ezt az képtelenséget, amit „dolgoknak” nevezünk.
Ha viszont az eljövendot nem Héraklitosz hanem Parménidész
szerint értelmezzük, a Heraklitoszra vonatkozó mondatot
értelmezhetjük úgy, mint a fényképezés
leírását. Tehát mondhatjuk, hogy –pace
Heraklitosz- a fényképezés megtöri az eljövendo
képtelenségét, mindazt az esztelenséget amit
történelemnek hívnak, és megállítja
a megállíthatót, hogy újra észlelhetové,
megérthetové és esetleg visszafordíthatóvá
tegye.
A tétel, hogy a háború a politika
más eszközökkel való folytatása (rosszindulatú)
és tévedéshez vezet. A háborúban a
politika játéktere tömve van fegyverekkel és
fegyverviselokkel és nem létezik más mint ölni
és megöletni. Mindezzel együtt igaz, hogy a háborúban
a történelem megszunik lélegezni. A háborúban
az ido megáll. Ennek ellentmond az a tény, hogy háború
idején felgyorsul a technikai fejlodés. De ha jobban megnézzük,
nincs szó fejlodésrol, sokkal inkább geometrikusan
gyorsuló szabadesésrol az idok mélységeibe.
A háború minden dolgok atyja, mert megállítja
az idot és a történések a hallgatásba
zuhannak hogy ott „dolgokká” változzanak át.
Éppen ezért hiba lenne a fényképezés
történetérol beszélni, mintha a történelem
folytatásáról lenne szó más eszközökkel.
A fényképezogép egy eszköz események
megörökítésére, jobban mondva kiszakítására
a történelem folyamából. Az eseményeket
szinterekké kódolja át és beemeli azokat a
mozdulatlan csendbe (angolul a fotót lehet „still”-nek
nevezni). Lehet a felvételeket a történelem tanuinak
tekinteni; és még így is, egy olyan történelemrol
szólnak amelyet megöltek és felfüggesztettek.
Nem felmagasztalni akarják a történelmet, hanem eltemetni.
(I came to bury Ceasar, not to praise him). A fénykép olyan
mint a háború: mindkettoben megáll az ido. A fényképen
a nap áll mint Josafát völgye felett.
3500 éve, mikor képek vonalakká, sorokká váltak
(az írás feltalálása, a ford.) hogy megteremtsék
a történelmet, a dolgok eltüntek. A folyamatok maradtak:
a dolgok nyomai a történelmi ködben, mint a vizrészecskék
nyomai a Wilson féle ködkamrában. Ezen háromezer
ötszáz év során voltak akik sajnálkoztak
a dolgok halála miatt. Nietsche mondta, hogy csillagos éjszakákon
a Földközi Tenger hullámai felett hallani lehet ennek
a siránkozásnak a hangjait. („Ay de nosotros, murió
el gran Pan”). Háborúk törtek ki, hogy visszapereljék
az elvesztett tárgyilagosságot hullahegyek segítségével.
A dolgok utolsó mementója Auschwitz hamvai. És itt
van, 150 éve az újabb töréspont a történelemben.
A fotók betörnek a történelembe, behabzsolják,
magukba szívják és mozdulatlanná teszik azt
a képek felületein mint örvények vagy pörgettyuk
forgás közben. A történelem megtalálta
az értelmét: felvétellé akar válni.
Mikor ez megtörténik, megáll, és tárgyilagossá
válik. Ez a tárgyilagosság nem a hullahegyek tárgyilagossága,
hanem az álmoké. Minden dolgok atyja a háború:
a történelmet holttestekké változtatja és
a dolgokat, amelyeknek apja, események holttestjeivé. A
fényképezés minden dolgok anyja: a történelmet
álmokká változtatja és a dolgokat, amelyeknek
anyja, a történések formáivá vagy ideáivá
változtatja. Mind a háború mind a fényképezés
szerepel Heraklitosz töredékeiben. Reméljük, hogy
a jövoben a fényképezés helyettesíteni
fogja a háborút, ahogy ez néha már megtörténik
a vadászatok során, amikor nem fegyverekkel lonek, hanem
teleobjektivekkel. Reméljük, hogy az jövoben a fényképezés
( és az ot követo technikai képek ) fogja betölteni
azt a folyamatokat megtöro szerepet amit eddig a háború
töltött be a társadalomban. A virtuális terek
alig megkezdodött korát szem elott tartva, reméljük,
hogy a dolgok a jövoben nem a háborúban fognak gyökerezni,
hanem a fényképezésben. Így zárom ezt
a váratlanul fohásszá átváltozott esszét.
Lektorálatlan fordítás.
Forrás: Vilém Flusser: Una filosofía de la fotografía.
(Editorial Síntesis, S.A.)
Fordította: Nagy Péter Sándor
|