| PING GENIUS LOCI Somlai-Fischer Szabolcs, aether architecture 2005. Július www.aether.hu Az indián és médiuma Az építészeti alkotás médiuma soha nem volt állandó. A mesteremberek fejében féltve orzött tudás hol szóbeli instrukciókon, hol rituális fegyelemmel végzett gyakorlatokon keresztül jelent meg, s csak a természettudományos fejlodéssel párhuzamosan, egészen késon jelent meg a rajz, s azon belül is a muszaki rajz mint az építészeti gondolat hordozója. Ugyanez a folyamat nem csak az építészetre igaz. Egyetlen típusú tudás, egyetlen fajta kommunikáció sem mentes a kommunikációs technológiákban bekövetkezett változások hatásától. A szóbeliségtol a könyvnyomtatáson át a rádióig és a televízióig vezet az az út, ahogy emberek egymást követo generációi egymással és egymás közt kommunikálni voltak képesek. Mindegyik médium jelentosen megváltoztatta a kultúrának és társadalomnak a az alapveto szerkezetét, azaz annak az információnak a természetét, amelyet, mint Médium hordozott. Az alkotás médiuma az építészetben manapság elsosorban a rajz és a modell, mindketto alapvetoen az írásbeliséghez kötheto kommunikációs technika. Ám a könyveket a világban lassan de biztosan kiszorítja a televízió és a számítógép, s ez megkerülhetetlen hatással van a kultúránkra. Kérdés, hogy az alkotás médiumának változásai ugyanilyen léptéku változáshoz vezetnek-e az építészetben? Marshall McLuhan kanadai médiakutató A Gutenberg Galaxis, (McLUHAN, Marshall: A Gutenberg-galaxis. A tipográfiai ember létrejötte. Bp. 2001,Trezor Kiadó.) címu könyvében azt a folyamatot írja le, ahogy a Gutenberg-galaxis, vagyis az írás, a könyv elterjedése gondolkodási, életmódbeli változást, robbanást generál a 16.-17. század európai kultúrájában. Technológia és kultúra szoros egymásra utaltsága azonban nem csak a Gutenberg-galaxisra igaz: ahogy a felvilágosodás és a reformáció nem elképzelheto a nyomda nélkül, úgy nem képzelhetok el a 20 század nemzetállamai és diktatúrái a rádió nélkül. Landerer nyomdája 1848-ban ugyanolyan kulcsszerepet játszott a magyar nemzet életében, mint majd egy évszázaddal késobb Göebbels rádiója a német nemzet kohéziójának megteremtésekor, vagy épp a Szabad Európa Rádió vasfüggönyön, zavaróadókon átszivárgó adása a kommunista kulturális és információs hegemónia megbontásában.
Egy nagyon szép kortárs referencia a nemzeti
kultúrák határainak alakulásaira a musorszóró
szatellitek un. lábnyoma. (google: satellite footprint) Nézzük
Kurdisztánt, mely ugye nem létezik, ám a Mezopotámia
nevu Kurd nyelvu adót azért sugározzák a Hotbird4
szatellitrol, és íme Kurdisztán képlékeny
határai. McLuhan másik jelentos muvének, a Média Megértésének (understanding Media) egyik sokat idézett kulcsmondata szerint a „Médium maga az üzenet” azaz, az üzenet milyensége, hordozója korántsem semleges, adott esetben maga válik üzenetté. Egy idézet e könyvbol: „A technológiákkal való folyamatos kapcsolatunk által, mint szolgamechanizmusok kapcsolódunk hozzájuk. Ezért kell mind úgy használnunk oket, szolgálnunk eme tárgyakat, a saját kiterjesztéseinket, mint kis vallások isteneit. Az Indián a kenu szolgamechanizmusa, a cowboy a lováé, a menedzser az órájáé” Kemény szavak, de nem jut-e eszünkbe ragaszkodásunk kedvenc ceruzánkhoz, vagy, hogy Esterházy Péter éveken át csak egy fajta füzetbe volt hajlandó írni, és az, hogy milyen elítélo tud lenni az építészszakma az alkotás médiumának változásaira? Akkor elértünk oda, amirol ez a szöveg szólna: Talán állíthatjuk, hogy míg az építészet médiuma az épített környezet, az építészé hagyományosan pedig a rajz, és ahogy az építészet médiuma változik funkcióiban, technológiáiban, úgy ezzel kölcsönhatásban változik az építész médiuma is, a modelltol a rajzon át a számításig.
Fiatalok közösségi tere, 2004 Oslo, Norvégia. A sok kis fehér pont mind-mind számítógépek. Magában a közösségben nincs semmi meglepo, mindennapi cselekedetünké vált a mediális kapcsolattartás, együttmuködés, szórakozás, nekem egy dolog szembeötlo itt; ahogyan az épület egyáltalán nem kerül párbeszédbe ezzel a funkcióval. Fotó forrás: scene.org Az emberek közötti interakció változik, így az emberi interakció tereinek kritériumai is változnak. Élményeink jó része mára mediálissá vált, ahogy tudásunk megszerzésének nagy része is. Ugyanez elmondható emberi kacsoltainkról, én majdnem minden nap beszélek az Interneten pár barátommal távoli országokból, sokat dolgozunk együtt is e módon. Ugye mindenki halotta már, hogy hat ismeretségi kapcsolaton keresztül bárkihez el lehet jutni a világon? Igaz.
Ping genius loci; kutatás a puha építészetért A számítógépes hálózatok legalapvetobb parancsa a ping utasítás, amely semmi másra nem szolgál, mint a hálózat egy másik pontján a jelenlét ellenorzésére. Emberi nyelvre talán így lehetne fordítani: „Ott vagy?” s a válasz rögtön érkezik: „itt vagyok!” Összeértek a hálózataink. Létezik egy fiatal nemzetközi építészközösség,
építészek, kiket (minket) a fentiek által
ösztönzött szakmai kutatás iránti elkötelezettség
egy érdekes pályára sodort. Épülettervek
rajzolása helyett installációkat építünk,
melyeken tesztelni lehet egy puhább építészeti
médiumot, reményeink szerint szorosabb párbeszédbe
kerülve mediális közösségeinkkel.
Létezik a minket körülvevo anyagoknak egy sokkal képlékenyebb halmaza, melyet Usman Haque, Londonban élo építész barátom (akirol mellettem Péter is ír) a puha tér jelzovel nevezett el; fények, hangok, illatok, szagok, homérséklet, elektromágneses tér, minden, ami kis energiával változtatható, azaz alacsony tehetetlenségu. Ez a lista mára már szépen behelyettesítheto megvalósult projektekkel; gondolok itt Usman Haque Skyear nevu installációjára, mely a város feletti elektromágneses térrel foglakozik, olyan lebego 30 méter átméroju konstrukció, mely az azt körbevevo elektromágneses sugárzásra reagálva alakul, változik. Szintén Usman projektje a Scents of Space, mely illatokból állított falakat. Vagy gondolok az aether architecture indukcióház sorozatára, mely analóg pixelek, azaz színükben változatható objektumok térbeli elrendezésével kísérletezik, illetve a Budapest Heat nevu köztéri utazó szobrunkra, melynek homérséklete mindig megegyezik az épp Budapesten mérttel, azaz egyszerre van jelen Európa valamely fovárosában és Budapesten, mediális technikák segítségével érzelmi kommunikációs tartalmat hozva létre.
A programozható anyaggal folytatott kísérletekhez
nagyon közel áll, hiszen szintén a fizikai tér
és az információ kölcsönhatásaira
épít a locative media azaz helyérzékeny média
vonal. A locative media fogalma pár éve született,
s létrejöttének hátterében az az egyszeru
felismerés áll, hogy ha az információ mindenhol
van, akkor valahol is van, tehát helyet lehet hozzá rendelni
a fizikai térben. Ha jobban belegondolunk, nagyon kevés olyan információt, tudást tudunk mondani, amelynek ne lenne relevanciája a fizikai térben valahol. Az idojárás jelentéstol az apróhirdetéseken át a történelemig, vagy épp az irodalom, költészet teréig a legtöbb gondolat kötodik a tér egy-egy pontjához, s az egyetlen ok, amiért nem így rendeztük el eddig a tudásunkat, az volt, hogy viszonylag nehezen lettek volna kezelhetok az utcasarkokon útszélen felhalmozott könyvkupacok. Ezt a problémát az információ digitális tárolása (könnyen hordozhatóvá tétele) félig megoldotta, a megoldás másik fele a mobiltelefonunkban rejlik, mely mindig pontosan tudja, hogy hol is járunk a fizikai világ terében. E két információ összekapcsolása nyomán nem csak arra nyílik lehetoség, hogy SMS üzenetet küldjek ismerosömnek téren és idon át, de az is muködik (és muködik!), hogy az üzenetet egy helynek küldjem (egy helyhez rendeljem), lerakjak egy információdarabot egy városban számomra fontos saroknál, kávézó teraszánál, hogy ha valaki arra jár, az megkaphassa, függetlenül attól, hogy ismer-e engem vagy sem. A hely, mint kulturális információhordozó, már most is fontos szerepet tölt be, ennek a mediálissá tétele következik hamarosan.
A kutatási irány harmadik fontos aspektusa az emergens komplexitás kérdése. Emergenciának azt a folyamatot hívjuk, amikor „buta”, azaz korlátozott érzékelo- és hatóképességu egyedek koordinálatlan viselkedésébol minta születik, olyan rendszer, melynek tulajdonságai nem vezethetok le az egyedek tulajdonságaiból. Nem csak a hangyaboly, nem csak a méhraj ilyen emergens rendszer, ahol központi koordináció híján is képes komplex rendszer létrejönni (melynek egyik meglepo emergens tulajdonsága, hogy a méhraj gyorsabban tud repülni mint a méhek külön-külön), de ilyen emergens rendszer a város is, ahol a központi akarat hatása rendre eltörpül a város saját akarata mellett. Nem véletlen, hogy a városra gyakran alkalmazunk biológiai metaforákat, s képzeljük el úgy, mint egy élolényt. A komplexitás tudománya , illetve az ezzel foglalkozó matematika, ilyen rendszerek leírására, modellezésére vállalkozik. A számítógépes szimulációk elorehaladtával e tudomány egyre eredményesebben tud leírni komplex, azaz nemlineáris kölcsönhatásokkal teli rendszereket, mint amilyen az élet, vagy amilyen egy város. Ilyen komplex, életszeru rendszereket ma már meg lehet tervezni, fel is lehet építeni, kritériuma, hogy számos érzékelo és reagáló, valamint kommunikációra képes elembol álljon össze. Az építész médiumának változásai E gondolatsor végen még kitérnék a munkamódszer kérdésére, illetve, a médiumra melyet az építesz használ, hogy az építészetet létrehozza. A bevezetoben említett referenciákra hivatkozva állítanám, hogy a médium generatív, tehát bizonyos dimenziókra meghatározó erovel bír az alkotói folyamatban. Nagyon egyszeru szemszögbol, ha rajzolok, csak olyan házat fogok tervezni, amit le tudok rajzolni, olyan házat fogok megmodellezni, amit meg tudok modellezni. (itt jut eszembe BME diákságom egyik kedvenc sztorija, ahol egy említett iparterves mester, akinek nagy volt a hasa, csak széles, lapos házakat tervezett, mire a fiatalok megkérdezték, hogy miért is; o így felelt: „de hát, hogy képzelitek, hogy tudnék én toronyházat rajzolni?! Hát nem érem én el a ceruzámmal még a harmadik szintet sem!”) Ezek nagyon egyszeru gondolatok, mégis amikor egy alkotó belefeledkezik az o kedvenc médiumába, gyakran mindenhatónak érzi azt, és elfelejti annak korlátait. Szellofal Gyakorlat Emberi algoritmus Földeld le magad, érintsd meg a földet, vagy egy nagy fém tárgyat egy másodpercre. Nyisd fel az egér alját, vedd ki a golyót, csavard ki a csavarokat melyek a muanyag dobozát tartják, tisztítsd meg ha kell. Végy 6cm papír ragasztószalagot, ragaszd az egyik végét az egér X tengelyéhez (lásd ábra) ragassz egy tut a papír másik végére súlynak. Dugd be az egeret a számítógépbe, vedd észre, hogy ha megfújod a papírt, az egérmutató is megmozdul. Indítsd el a 3DStudio MAX-ot, nyiss egy új scriptet, másold be a lenti kódot az ablakba, nyomd meg a ctrl+e gombokat, és a számítógép 5 másodpercig az egér által mért szellobol egy formát fog generálni. Zoomolj ki, ha kell, és ismételd meg a fentieket, amíg a forma jó nem lesz.
for a = 0 to 150 do (((( megjegyzes, a szamitogepes kodot erdemes fix szelssegu betuvel irni, mert sokkal olvashatobb, ha lehet.... koszonom))))
Fontos átgondolnunk a digitális formálás kérdésköre kapcsán, hogy talán a hagyományos alternatívák, az építész rajzfetisizmusa nem a minoség biztosítéka, inkább egyfajta milyenséget határoz meg, melyre léteznek alternatívák régebben a modell, ma a digitális modellezés és számítás, és folyamatszimulációs rendszerek segítségével. Így szerintem nem értelmezheto az a kérdés, hogy melyik jobb vagy rosszabb, sokkal inkább fontos a lehetoségekre való rálátás, valamint a meglévo technológiák megkérdojelezése, újragondolása, hogy esetleg az alkotói folyamatot a mcluhani szolgamechanizmusról egy rendszerelmélet szempontjából magasabb szintre, a folyamatok tervezésére emeljük. (Köszönet Bodó Balázsnak a cikk
megírásában nyújtott segítségéért)
|